A komposztálás elvi és gyakorlati háttere

A komposztálás során felhasználható anyagokat két fő csoportba sorolhatjuk. Megkülönböztetjük a zöld színű, magas nitrogén és víztartalmú, ugyanakkor alacsonyabb széntartalmú anyagokat (N), mint például a lédús, zöld (frissen lenyírt fű, zöld ágnyesedék) és általánosan minden - néhány kivétellel - amit „konyhai hulladék” alatt azonosítunk. A másik csoportba a barna színű, sötétebb és alacsony nitrogén és magas széntartalmú anyagok tartoznak (C), mint például a száraz vagy vastagabb, már elfásodott vagy kiszáradt növényi részek (ágak, gallyak, lehullott, kiszáradt lomb stb.).

A komposztáláshoz felhasznált anyagokat a két fenti csoportba osztottan, megfelelő arányban kell egymáshoz keverni, a megfelelő szén-nitrogén (C:N) arány biztosítása érekében. Ez a gyakorlatban 3-4-szer több magas nitrogén tartalmú zöld anyag felhasználást jelenti 1 adag barna anyaghoz.

A jó alapanyag előállításhoz fontos a megfelelő méretre darabolás, minél nagyobb felületű, roncsoltabb az előkészített növényi anyag, annál nagyobb felületen indulhat meg a mikrobiális lebomlási folyamat is. A komposztálandó anyag aprítását lehet metszőollóval, kisbaltával, bozótvágó késsel, daraboló gépekkel is végezni. A lehetőségek és igények függvényében kell megválasztani, összeállítani az „eszközparkot” és a komposztálási módszert. Fontos viszont, hogy tisztában legyünk a jó tervezés jelentőségével, ezzel elkerülhetjük a működtetés során fellépő problémákat.

A komposztáláshoz, aprításhoz, keveréshez, forgatáshoz szükséges alapvető eszközök

A vékony és vastagabb ágdarabokat, a konyhai hulladékot gondosan, közel azonos, optimálisan 4-5 cm-es méretre darabolva keverjük össze és megfelelően rétegezve helyezzük el. Ezzel egyrészről biztosíthatjuk a komposzthalomban lévő alapanyagok optimális szén-nitrogén arányát, másrészt elősegíthetjük a halom megfelelő laza struktúrájának fenntartását, annak átszellőzését is. A komposztanyagok időnkénti átkeverése megszünteti a bomlás során kialakuló nedvesedéssel együtt bekövetkező öntömörödést, illetve az ennek következtében előálló levegő ellátottsági problémákat is.

A komposztálóban a különböző baktériumok és gombák, giliszták, rovarok munkájának köszönhető a kialakuló komposzt. A komposztálódást elősegíti, ha a komposzthalom megőrzi közvetlen kapcsolatát a környező élővilággal. Az alulról nyitott komposzthalmok estében a talajlakó élőlények be tudnak költözni a komposztba. Érett komposzttal, jó minőségű földdel réteget képezve, „beoltva” a komposzthalmot, érzékelhetően meggyorsítható a mikroorganizmusok felszaporodása, rövidíthető a bomlási folyamat.

A komposztálás döntően egy levegő jelenlétében zajló, aerob (oxigén jelenlétében zajló) folyamat, emiatt biztosítani kell, hogy a komposztanyagunk mindig megfelelően átlevegőzzön. Az oxigén hiányában ugyanis a felhalmozott szerves anyagban számunkra előnytelen, bűzös rothadási folyamatok indulnak meg.

A megfelelő nedvesség fenntartása a komposztálás folyamán alapvető fontosságú. Az optimális nedvesség eléréséhez annyi víz kell, amennyit a száraz anyagok képesek megtartani. A túlnedvesített komposztban a víz kiszorítja a levegőt, így eltömíti a pórusokat, leáll az átszellőzés, és rothadás indul meg. A megfelelő nedvességtartalmat az ún. „marokpróbával” tudjuk ellenőrizni. Amennyiben a kezünkbe vett komposztanyagot összenyomjuk, és az ujjaink között nem jön ki víz, és a komposzt egy nedves gombóccá összeáll, a nedvességtartalom optimális. Ha túl száraz az anyag, szétesik a tenyerünkben, ha túl nedves, víz folyik ki az ujjaink között.

A komposzthalom belsejében és szélein általában nem azonosak a hőmérsékleti viszonyok, nem azonos a nedvesség, nem egyforma az átszellőzés, emiatt is eltérő mértékűek lesznek a bomlási folyamatok. Ezért szükséges, hogy megfelelő időszakonként (néhány hetente) a komposzthalmot átkeverjük, így kiegyenlítődnek az eltérő feltételek. Így rövidebb ideig tart a komposztálási folyamat, jobb minőségű lesz a kész komposzt, de ez kiemelten fontos higiénés szempontból is, ugyanis a gyomok magvai, bizonyos patogén mikroorganizmusok csak a belső, magasabb hőmérsékletű részeken pusztulnak el.

A megfelelő komposztálódási folyamathoz, a jó minőségű komposzt eléréséhez megfelelő időre is szükség van, ez általában 8-12 hónap.

A komposztálási folyamat végén nagyon fontos lépés a komposzt átrostálása (javasoltan 1-2 centiméteres nyílású rostán), a nagyobb darabos, még teljesen le nem bomlott részek leválasztására. A rostált, jó minőségű kész komposzt morzsalékos, sötét színű, földszerű, egynemű anyag, és az eredeti alkotóelemei már nem ismerhetőek fel benne. Kiválóan alkalmas önmagában vagy kerti földdel keverve virágültetéshez, növényágyás kialakításához, vagy egyszerűen a fák, növények alá szórva segíteni a tápanyagok visszapótlását.